A karantén időszakában muszály volt valamit kezdenem magammal. Lekötni a gondolataimat, energiáimat. Sok mindent elvett tőllem a 2020-as év, de sok mindent adott is.
A covid időszak elszakított a családomtól. Kitartásra, túlélésre nevelt, adott egy szerelmet, egy gyönyörű intenzív, élményekkel tele nyárt, majd egy lélekromboló csalódást, ami egy gyönyörű újjá születést eredményezett.
Ezáltal fedeztem fel a futás gyógyító, erősítő, doppingoló hatását. Két kilóméteres távokkal kezdtem, rossz kondival, szó szerint bele haltam, izzadtam, alig kaptam levegőt, alig bírtam. Majd egyszerre kezdtem átalakulni.
Mindig fennébb toltam határaimat, tudtam ha kitűzök egy célt, azt el kell érnem és képes vagyok rá, eltudom. Rengeteg motívációs guru azt mondja, hogy "Minden agyban dől el", és ez igaz, valójában. Kifogást a legkönnyebb keresnünk, megoldást az már kihívás, ez megdolgozza az agytekervényeinket.
Bő féléve az alábbiak szerint éltem, élek:
Ha valami jó
történik, kimegyek futni, hogy megünnepeljem.





A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.