dobaimaryland

Budapesten fekszem ,álmomban Vargyason ébredek!

Jártatok így? A lelked nagyon kívánkozik haza, vagy valami otthoni kapaszkodót keres.
Mostanában álmomban, mind gyerekkoromat látom.

Ma az iker csajokat altattam. Két dologban vagyok" jó": hamiztaztatás=etetés és altatás.

Kérdeztem olvassak mesét, melyiket szeretnétek?
 - Neee mesélj, amikor kicsike voltál! Erdélyről! Felveszel?

-Ketten vagytok, nem bírlak el most már, szerre, jó?

Larával kezdtem. Majd Szoncsival folytattam. Kicsi fejüket rám tették..álmosak voltak.figyeltek..Szerre fel ettem, ringattam.Megöleltük egymást.

Behunytam a szemem. Közben ment a háttérben a patakpartos béka koma altató. És... Meséltem. Mesélés közben mindenre rákérdeztek,Ejhaj.. Meggyűlik a bajom. tetszett a történet. Azt mondják a gyerekeknek fejlesztőbb és maradandóbb ha valós történetét mesélsz fejből. Nagyobb élmény.
- - - - - - - - - - - - - -
Meleg nyári, fullasztó nap volt. Reggel korán keltem. Elterveztem ma patakra megyek.Felboritottam az egész házat. Mindent összepakoltam.

Magam előtt van.. színes, lenge ruhacskámba öltöztem, kicsi zörgős szekerünkkel bevonultam Borviz utcán, megpakoltam jól, rengeteg szőnyeg, nagy perzsa, rajta 1 fapad, alig tudtam fogni, csúszott le egyfolytában. Fehér zacskóba Fél literes száldobosi borvíz, mellette a kaja: 2 szelet jól megsózott zsíros kenyér, paradicsom karikákkal.

Ez egy nagy cécó volt, egy hétig jártam a patakra. Néha beleszédültem, vitte a szappant, a kiskefét víz, néha a padot, szőnyeget, még engem is. Jöttek a pusztaiak, láttak szerencsétlenkedem,
- Segítsünk?
-Oh, ha a nagy perzsa kiverésébe ha tudnátok, nagyon hálás lennék. , visz el a patak , nem bírom."

Most is érzem a patak illatát , beálltam a füzfa árnyékában, kövekkel kitámasztottam a padot, kicsit arrébb noh, mert ha jött egy lovas szekér a mezőről kellett a hely, vagy ha valaki a daciat ott mosta, annak es. A szép vargyasi legények füttyögtettek ám a hídról, ej, hogy imponált!megdobbant a kicsi szívem. A Szőnyeg tisztítás, kefélés kemény munka volt ám, sokszor véresre dolgoztam a kezem. Egy nagy műanyag nejlont leterítettem a köves patak martra, s arra pakoltam a tiszta" 1000 kg" szőnyeget. Alig tudtam kivinni, csúsztam a síkos köveken, de vittem, cipeltem.

Maga a munka.. Úgy képzeltem magam, mintha Iluska lennék a János vitézből. Olyan szép látvány volt, illatos habocskák futkostak a lábacskám mellett, kis mosdótálban volt a mosószeres víz és a mososzappan. Lepőkébe álltam be a vízbe, nehogy elsértse a kő a lábam, vagy kitudja, üvegecske is lehet ott. Voltak látogatóim is! Nagy csapatos Ficánkos kis halacskák néha megközelítettek, majd tovább úsztak.

Jól megrakott illatos Szénás szekerek hajtottak át a hídon, be be kialltották:
-Sok vane még? Sok há!

Másik felől meg kukoricával, kukkaccal halásztak. Tartottam, hogy nem a legjobb a mosőszeres víz, de tiszteletből a másik irányba cölöpöltem le a padot

S akkor jöttek a szomszéd asszonyok, olyan jókat csacsogtunk, nagyon melegek voltak ahajt, sokan fürdődresszbe vagy melltartóba mostak. Látszott a helye, jó traktormintás.

Olyan Nagyokat kacagtunk, meglehetett kapálni. Osztottuk a helyi dolgokat. Zengett alszeg!"na hallottadeee".
Már a csészék is megleptek akire végeztem.

Anyumot megbippeltem a fixen, biciklivel apját utánnam küldte. jött. Együtt hazamentünk. Alig tudtuk kihúzni ketten a szekeret, csepegett a patakviztől. Irtó nehéz volt, de olyan jó illatú volt. Tiszta patak illat.
------
Ezzel a csajok el is aludtak.Béka koma meg kuruttyolt tovább a kis baba zenegépben.

Nekem meg 1 könnycsepp gördült le az arcomon. A lelkemből. Valahol boldog voltam, mert nekem élménydús , igazán szép gyermekkorom és nyaraim voltak. Otthon. Vargyason. Falun. Ez a szép emlék!