Interjút készítettek Velem
A vargyasi születésű, Budapesten élő Dobai Máriát kérdeztem, aki egyéni vállalkozó, a Kapocs Ifjúsági Egyesület elnöke, szabadúszó, kézműves, gyerekfoglalkoztató, közösségformáló.
Most tisztáztuk, hogy személyesen még soha nem találkoztunk, de valamiért olyan közel érezzük egymáshoz magunkat mintha mindig is ismertük volna egymást. Hát ilyen a mi kapcsolatunk, egy facebookos hasonló szőrűek egymásra-találása. Hála ezért is!
Nagyon- nagyon tetszik az írása! Igazán építő! Lehet belőle energiát, ötleteket meríteni.
Igazi megküzdési-stratégiai kisokost hozott össze! Váljon sokunk épülésére! További csak jó dolgok várjanak rá!
Vera: Hogyan fordítottad javadra a karanténosdit?
Most tisztáztuk, hogy személyesen még soha nem találkoztunk, de valamiért olyan közel érezzük egymáshoz magunkat mintha mindig is ismertük volna egymást. Hát ilyen a mi kapcsolatunk, egy facebookos hasonló szőrűek egymásra-találása. Hála ezért is!
Nagyon- nagyon tetszik az írása! Igazán építő! Lehet belőle energiát, ötleteket meríteni.
Igazi megküzdési-stratégiai kisokost hozott össze! Váljon sokunk épülésére! További csak jó dolgok várjanak rá!
Vera: Hogyan fordítottad javadra a karanténosdit?
MÁria: Őszinte leszek, engem személy szerint nagyon rosszul érintett a karantén időszak. Hideg-zuhanyként ért: anyagilag, mentálisan, nagy para volt a kezdetek kezdete. Mindent, de mindent újra kellett gondolnom, nem csak az volt a probléma, hogy itthon kell maradnom, hanem, elvesztettem az összes munkámat, egy éve nagy lendülettel, lelkesen építgettem saját vállalkozásomat, ezt le kellett fagyasztanom, gyerekfoglalkozás felkéréseim megszűntek, vendéglátós, alkalmi munkáim is. Ami még nehéz volt, az, hogy egyes egyedül, távol a családomtól , a négy fal közt, kellett megküzdenem a jelenlegi helyzettel. Nincs kertem, nincs állatom, redukálva voltak a lehetőségeim, amivel kiélhettem volna a gondoskodásomat, törődésemet, a szeretetemet, a friss levegőn való tartalmas létemet.
Mély érzelmi hullámaim után, összekapartam magamat, minden napnak adtam egy célt, egy értelmet, mindennap valami újat csináltam. Intenzív alkotó napok állnak mögöttem .Ki írtam a érzelmeimet, elkezdtem festegetni, színt varázsoltam a szürkeségbe, felújítottam a kávés asztalkámat, új technikákat tanultam, modern alapanyagokkal húsvéti díszeket készítettem. Próbáltam a legjobbat kihozni, abból ami adatott. Nagyon sokat főztem, kézműveskedtem, tippeket adtam, ezeket felvettem videóra, megszerkesztettem és bemutattam. Úgy éreztem ha inspirálok pár embert, ez jó érzéssel tölt el, erőt ad. Rengeteg marketing tananyagot „fogyasztottam el”, melynek hatására szépen megnőttek a Gyur-móka rendeléseim.
Ebben az instabil időben sokkal érzékenyebb az ember , borzasztóan hiányzott az inger, a külső hatás, a program, a rendszer, a budapesti pörgés. Mikor éreztem, hogy punnyadás határát súrolom, a kondimra helyeztem a hangsúlyt. Elkezdtem szaladni, először 4 km, majd mindennap kicsit többet-most már 9, 5 km-nél tartok. Meg sem érzem már fáradságot, a távolságot, már mint egy zerge úgy szaladok, könnyebben kapok levegőt , már nincs izomlázam, hozzászoktattam a testem. Tömérdek motiváló, sikeres ember előadásait hallgattam meg, lejegyzeteltem, kicsipegettem, azt ami illik rám, amely előbbre visz.
Megcsináltam a kis-teraszomat, beültettem 13 tő muskátlival. Nagy takarítást végeztem a lakásban és magamban is, kiirtottam azokat a gyomokat , berögződéseimet amelyek nem oda valók, amelyek folyamatosan meggátolták az előre haladásomban. Egy olyan lelki és szellemi felfrissüléshez jutottam, amelyre évek óta nagyon nagy szükségem volt. Folyamatosan jönnek az új ötletek!
Lelassultam, átpriorizáltam az életem, kicsit befele néztem. Mitől vagyok boldog igazából? Ha hasznos lehetek a társadalom számára, ha gyerekekkel foglalkozhatok, ha teremthetek, ha adhatok magam kis bájos világából. Ez számomra a sikerélmény és az energiadömpingem!
Nem szeretek, képtelen vagyok beállni a nyáj szellembe.
Folyamatosan meg kell újulni, az éli túl könnyebben a nehézséget , aki a leghamarabb tud alakulni a változó helyzethez. Saját határainkat feszegetnünk kell, ne ragadjunk benne a rosszban, a múltban.
Éljük meg a MOST pillanatát és olyan emberekkel vegyük körül magunkat, akikkel kölcsönösen kiegészítjük egymást, akikkel megszépítjük egymás napjait. Nehézségben jön rá az ember, mennyi igazi barátja van. Én nagyon szeretek win-win hatással lenni másokra, ez energizál, ez tesz boldoggá. Szóval én így éltem, így élem túl a karantén időszakomat. Tudatosan, folyamatosan megújulva.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://dobaimary.blog.hu/api/trackback/id/tr3015731158
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
