dobaimaryland

Ma szembe találkoztam ezzel az idézettel: "Mindent amit el lehet képzelni, az valóságos" - Pablo Picasso

Átfutott az agyamon, Úram Isten mennyire  igaz ez az idézet, rám vonatkoztatva is. Kirázott a hideg.

Mindig  gazdag képzeleterőm volt, mindig fantáziáltam, mondták is nem ezen a világon járok, kisiskolásként imádtam fogalmazni, rengeteg naplót írtam. Kiírtam fájdalmamat, örömömet, jót tett a lelkecskémnek. Emlékszem, hogy március volt, a konyhában ültem, nyítva volt a szoba ajtó, így néztem a tv-t.  Minden vasárnap ez volt a program, régi magyar filmeket néztem. Imádtam a Kabos , Karády, Jávor Pál korszakot, eljátszodtam a gondolattal...oh bár Budapesten élhetnék..egyszer..Szó szerint vizionáltam, előrevetítettem. 26 évesen éreztem, valami nagyon hiányzik, kiégtem, nem érzem magam jól otthon. Leírtam egy sárga A4-es papírra, hogy elszeretnék költözni. Kiragasztottam a szekrényem oldalára, mindennap láttam, erősödött bennem a gondolat. Mindig is nagyon nyított, merész voltam az új iránt, nagyon szeretek ismerkedni, új helyetekben kipróbálni magam. Ha érzem menni kell, nem állht semmi és senki az utamba.

Majd sodort az élet. Budapestre kerültem. Belecsöppentem egy budai, elit világba is. Jól éreztem magam, azt hittem...illuzió volt MINDEN...rákellett jönnöm nem az én világom, EZ AZ életvitel. Nem éreztem komfortosan magam, nem az én világom volt . Belehaltam, munka, párkapcsolat.-vagyis egy fura kapcsolatom volt.sitty sutty kiment a lábam alul.. Két évembe telett a gyógyulás. Utánna ismét mély levegő, újra kezdtem az Életemet. Lentről, nem tudtam mit bírok, mennyit, ne érjen csalódás, kudarc, soha nem tudtam a határaimat.. Ezért is ért sok pofon. Most már nem bánom, kellett, mert ezáltal lettem MÁS ember, tudatosabb, aki ha kell takarításból is kikeresi a pénzt, ha kell vendéglátózok, ha kell  gyerekfoglalkozást tartok, kézműveskedek. megcsináltam a vállalkozásomat, 2019 -ben rengetek rendezvényen vettem részt, több száz gyerekkel foglalkoztam...számításaim szerint 2000 gyerekkel. Valami hajt belülről, nem tudom mi az. NINCS LEHETETLEN, CSAK TEHETETLEN.

Van amikor elkeseredek, kis szomorúság utól ér.. nem úgy jön ki a matek, vagy métlatlan munkát vállalok.. mert ez az ára annak, hogy önálló, független, vállalkozónak megmaradhassak. Ne szabja meg senki mit, mikor csináljak. Rengeteg beugró munkám van, vagyis idáig volt, amíg be nem ütött a korona .

Olyan érdekes a másik elképzelésem, ezelőtt  1 évvel a Várkert Bazár mellett, egy nagyon ellegáns  fenszi étterembe dolgoztam, muszály volt.  Egyszer 1 órával véletlenül hamarabb mentem be dolgozni, később kezdődött a műszak, s akkor mit csináljunk...a kollegákkal sétáltunk  ..a Várkert Bazár környékén, ami  Buda kincses dobozkájaként emlegetik.  Kollégáim elmentek, ők hamarabb kezdtek, én később picit, így egyedül maradtam...Ott ültem a padon, lógattam lábacskáimat..., néztem a  Dunát, a Dunán uszó hajókat, a Várkert a rózsa bokrait... Ha én egyszer...itt "kiélhetném magam", vagyis ha megtudnám mutatni, valakinek mi van bennem.. Oh, Istenem milyen Boldog lennék! tutti Csupa tüzijátékot éreznék és egy különleges flow áramlatot, itt belül, a szívem mélyén. És kicsordult 1 könnyecske...és folyt le az arcomon... Elbizonytalanodtam..Megéri nekem kínlódni....? tettem fel a kérdést mindig magamnak és valahol tudtam, hogy meg! na ne nyafizzááá .

Errefel, rá egy negyedévre, bevillant 1 gondolat.. 1 kedves kézdivásárhelyi lány, akit a Csíki sörözőben ismertem meg, amikor mézeskalács diszitést tartottam. Ő valamit látott bennem, oh pont ilyen egyéniségre van szükség a Magyarság Házában. Akkor , ez 2018 decemberben volt... Kis papírkára leírtam a nevét...de...elvesztettem..Szóval 1x csak eszembe jutott, a Facebookon alapos kutatás után, addig keresgéltem, közös ismerősön keresztül megtaláltam. Általa, kerültem a Magyarság Házába..Amiért olyan hálás vagyok, el nem tudom mondani. Akkor azt mondtam, a Jó Isten szeret..És ..lám lám...2019 szeptember 30-án a Várkert Bazárban 350 határon túli magyar gyereknek tartottam 3 különböző kézműves foglalkozást. Huhhh érzés volt, meg is kérdezte a  Petőfi tv riportere, valamit szívtam, valamit szedek..Áh, én...3 kor keltem, nem is ettem egész nap semmit, ezt úgy szeretem csinálni, hogy leírhatatlan!Gyerekek! Soha nem fáradok el mellettük! Szívemhez ők állnak a legközelebb., s főleg ha határon túli kisebbségben élő magyar gyerekek.

Egy más story 2020 év eleje--, nagyon rosszul aludtam, nem kaptam a helyem. Éjszakánként többször felébredtem. Mind gyerekkoromat láttam, az otthoniakat, szinte érzem az illatokat, újra átéltem a falusi gyerekkor szépségeit. Tudtam haza kell mennem. Pedig most voltam, karácsony után januárban, egy BGA -s pályázatot intéztem..

És, lám, lám...úgy alakultak a dolgaim, megismerkedtem  a Magyarság Házában egy nagyon.. nagyon tiszta, őszinte, alázatos, kedves, tehetséges kolozsvári bábszínésszel. Aki látott bennem valamit.. Mindig is erre vágytam, valaki lássa bennem..És nem ismert, de valahogy bizalmába engedett. Nagyon klassz dolgot találtunk ki, együttműködtünk, mindenki amibe jó volt azt beletette,. Turnéztunk otthon -5 nap alatt,15 intézmény, 620 gyerek részesült a programunkba...Bábszínház és Mézeskalács diszítés. Olyan csodálatos dolog, látni a csillogó, őszinte szemecskéket, ahogy oda szaladnak, körbe öllelnek, már nem kapok levegőt úgy szorítanak. -Jösztök még máskor is? Gyertek, olyan jó!!!!

Szóval ezeket azért irtam le, hogy valóban igaz...az, hogy  a gondolatainknak TEREMTŐ ereje van. Bizzunk, higgyünk Önmagunkban, árkon bokron keresztül...még akkor is ha a környezetünk le akar beszélni. Megkell értenünk Mindenkinek más a jó, mindenki mástól boldog, mások a készségeink. 

Bizom ez a jelenlegi, káoszos, korona időszak szépen helyre alakul, egyszer csak véget ér, csak a tartalékom tartson ki addig..és akkor  ismét visszakerülünk a normál életvitelbe. Elképzeltem..már  felveszem a szép tavaszi szoknyácskámat:), magassarkú szandácskámat:), napszemüveg, frizura belőve, szép smink, finom parfüm..kiülünk a barátnőkkel egy hangulatos  teraszra, valahol Deák Ferenc tér környékén, arcunkat süti a nap, töltödünk DÉ vitaminnal,csacsogunk, isszuk a finom kávét, sütizünk, vagy egy finom bor melett   nosztalgiázva emlékszünk vissza erre a karantén időintervallumra. "Jó volt kicsit lelassulni, befele nézni, megpihenni, átértékelni az Életet." És végeee lett..és SZÉP AZ ÉLET! A JÓ ISTENKE MEGSEGÍTETT.

Így legyen!

Jöjj vissza SZÉP IDŐ, RÉGI ÉLET!Nagyon várlak!:)

-dm