dobaimaryland

-- Lelki emelkedő---

Mindig megfelelési kényszerrel küzdöttem. Vajon elég jó vagyok? Merjek változtatni?Nem tudok nemet mondani. Vajon megbántom..Kudarc és konfliktus kerülő voltam sokáig. 

---------------

Majd a sors sodort ide oda, megismerkedtem vagány, alázatos, szakmabeliekkel az élet számos területén. Könyveket vásároltam, szorgalmasan jegyzeteltem, a mai napig törekszem tehetséges emberek közelében lenni, előadásokon, konferenciákon veszek részt. Minden jó, minőségi, lexikális tudást próbálok magamba szívni, mint egy szivacs. Ami érdekel, ami izgat. Életigenlő emberként számomra nagyon fontos minden nap több legyek, mint amilyen a tegnap voltam. Egyre tudatosabban élek, megnézem kikkel veszem körül magam, már nem szippantom magamba másnak a negativitását, az okosodását "na én megmondom a tuttit--mindent szarul csinálsz":))) volt pár ember aki így á per té megmondta.

Letudok menni az életről ha valaki bánt. Ha valaki megaláz, nem tisztel, negatív képet lát rólam. 

Az a típusú egyén voltam, aki mindig ad, mindig próbál a másokon segiteni, akkor is ha nekem nem jó. Hát fölkellett ébrednem a habos babos rózsaszín világomból. Hey, Itt farkas törvények uralkodnak. Ha nem vagy eléggé célratörő, határozott eltaposnak, s akkor bUuuuUUum! ez van na...

Tisztába kell lennünk képességeinkkel! Az erősségeinkre alapozzunk, arra amiben jók vagyunk, arra amiben nem vagy huh sokkal jobbak vagyunk mint mások! ez nekem a lelkesedés, a törtetés és a folyamatos újítás iránti vágy.

Rengeteg embert megismertem az elmúlt 6 évben, mintha nem is a saját életemet élném, néha tök magányosan egyedül, mindig kapartam, bizonyítottam, kisebb nagyobb sikerekkel. Rájöttem csak magamnak szeretnék bizonyítani. Senki, de senki másnak, a labdát jól feldobtam!

Volt, hogy 2évig intenzív gyomorgörcsöm volt. Tudtam nem vagyok jó helyen, megfelelő emberek közt..csak féltem..nem mertem lépni... Nem volt segítségem..Ki ért meg engem..?  Az ember társas lény.

Családom..áááá neeem, ők nem érzik át ezt az életkörülményt...a barátaim..segítenek...hát...qrvra magányos voltam...nem volt aki úgy igazán,,, segít, figyel rám..Megérti a lelkivilágomat. Picit másképp működök mint az átlag.

Egy hosszú folyamat, rögös út volt, amíg rájöttem mit szeretnék csinálni, mi tesz boldoggá..Megkellett értenem, magamat ne máshoz hasonlítsam, hanem saját magamhoz. És akkor nem ér kudarc, érzem a szépen felfelő ívelő jellemfejlődésemet.

Most már nem szeretnék senkinek se magyarázkodni, ha érzem valami nem jó, érzem a gombócot a torkamban. ha nem tudok egy őszintét nevetni ott ahol vagyok, , akkor lépeeek. Most már elég bátor vagyok ehhez. És soha többé nem szeretnék alkalmazott lenni, ezt is tudom. Ha van szabadságom, terem nagyon sokat tudok dolgozni, alkotni, beindul a fantázia, a kreatív push the button nevű gombocskám. Ha valami nem jó, most már eltudom engedni, görcsösség nélkül. Lezárom azt a "dolgot'..És változtatok, rögtön.

https://www.youtube.com/watch?v=hFie2gTyibg

Nincs már elvárás, se megfelelési kényszerem. Senki fele.

Egy hónapja érdekes dolog történt velem. Kóvályogtam a nyugatiba, kerestem egy címet, nyomkodtam a telefont, gps, merre is kell mennem, elég szarul tájékozolódok...egyszer megállít egy égszínkék szemű cigányasszony... Mondott nekem mint a gép, meg is ilyedtem... gondoltam pénzt szeretne..

Kiderült csíkszeredai...lehet csaló, lehet nem..de pár dolgot eltalált, megérintette a lelkem..de úgy, hogy a szememből még a könny is kicsordult.." egyebek közt, amit inkább megtartok magamnak, azt mondta:

Magát a jó lelke fogja sírba vinni.." Lehet ez általánosítás de, valahol jól is esett.

Érzelmeimre hatott.

Van amikor hiszek ezekben, van amikor nem...Úgy érzem a sorsunk előre megvan írva, minden okkal történik, bárki aki belép és kisétál az életünkből, valamire tanít, valamire rávezet.. Ezért is merek belevágni minden új dolgokba, folyamatosan feszítgetem határaimat, hogyan viselkedek 1 új környezetben, milyen érzelmeket vált ki belőlem egy adott helyzet, egy új közösség.

Jelenleg hatásvadás zizegő pillangónak érzem magam..Aki száll ide, száll oda, keresi a helyét, töltekezik, máskor meg csalódik. Megbántják.Elismerik. Bizakodik.Törtet, lendületesen és tanul, a legjobbaktól....Néha egy jó koncert, vagy 1 jó előadás után a  fellegek fölött repdes, szivárvány színű lepkeszárnyaival és tervez és tervez...és nem áll le.. Ez az én Életem, az én történetem.  Most már megadom azt a luxust magamnak , hogy Úgy alakítom, ahogy jól érzem magam benne. Lehetőleg Olyan emberekkel veszem magam körül, tudatosan, akik épitenek. 

 -dm-

 kép forrás: pinterest