honvágy
Otthonnal álmodok
.
.Lepcsis korszakaim. 
Emlékszem édesapám mesélte sokszor: „Otthonnal álmodtam. Emmával és Feri és Jóska testvéreimmel mentünk a mezőre. Cipőnk nem volt, mezítláb tekertük Füle utcáin, feltörte a lábunk, nem számított.. Kiskantáros fazékba vittük a levest, a mezőn dolgozó szüleimnek. Útközbe belecsíptünk a frissen sült pityókás házi kenyér sarkába. Nem szabadott, de úgy kívántuk, csepegett a nyálunk! Istenem, olyan jól esett mintha mannát ettünk volna. .
Otthonnal álmodok énis sokszor. Előttem, a kastély, köves kerítése felett kikandikáló lila orgona, az utcákon futkorászó, lepcsis gyerekek, a tejcsarnokba tekerő biciklis nagypapák, a tehéncsorda csilingelő kantár hangja. A kapuba előtt pad van kijelyezve, minden második, harmadik családnak szinte, oda esténként a asszonyok a házi munka elvégeztével kiültek. Az volt a helyi wifi, minden hírt összelehetett szedni: „ Te Erzsi ez kinek a leánya, egyszer oztán jól megnőtt! Most volt egy tökmagnyi. Pont olyan mint az anyja!Hallotad-eee mi történt?.Megáll az eszem.. ”
Mindenki mindent tudott. Mindenki mindenkinek köszönt. Kíváncsian érdeklődtek egymás családja iránt. Jószívvel. Jóimdulattal.
Előttem a Berkán bót, ahol olyan különleges csokoládé illat volt, most is érzem. Különlegesen nyikorgott az ajtó, amikor beléptünk. A babysitterem mindig ott vette Moré cigit. Huh, annak is milyen jó illata volt. Bandi bácsi, mindig elküldött kimérős kámforos cukorkáért. Olyan örömmel átugrottam a sáncot, átszaladtam az úton. Kaptam 1 kicsi csubukot (yattot) tőlle , arra Huba buba rágót vettem, dobozos szívószálas zöldalmád űdítőt vagy kókuszos csokit. Ez volt a kedvencem. A dinnyés rágóból akkora gömböt fújtam az egész arcom beterítette. Ez volt" a menő,barátnőimmel mindig versenyeztünk ki tud nagyobb gömböt fújni.
Házunkkal szemben van egy háromszög alakú pici park, néha virágokat ültettek benne, máskor csak fű volt.Örző a neve, régebb itt őrizték a lovakat, ez volt a falu vége.
Összeolvadás következtében "Az örzőből:= Zörző lett.
Oh, az" én drága Zörzőm", gyerekkorom törzshelye,...mindig kint lógtunk barátnőimmel, mászkáltunk a kerítésen, bújócskáztunk, futkorásztunk. Felkacagtuk alszeget! Voltak jó kis alszegi bandák, mérges üvegeztünk, mókusok ki a házból - t játszodtunk, koccoztunk, megosztottuk egymással a házi pirított sós tókmagot. Kiabáltak szüleink a kapuból:gyereeee haza, kész a vacsi!Vagy utánnunk hoztak 1 jó nagy szelet margarinos, szalámis kenyeret. Egyen a leányka. Kell az energia! Este olyan piszkosan értünk haza, mint aki a bányából jött. Lepcsibe futkoráztunk egész nap, repült ki a lábunkból.
Ha volt kicsi pénzünk, összetettük Melindával: vettünk kimérős csokis nápolyszeletet és cola izű topitopot. Olyan jó ízűen majszoltuk. Stikibe vettünk 2 szál cigit. Beosontunk a Daniel kastélyba, a patak mellett nagy élvezettel , olyan bagó szagunk volt,hogy messzíről érződött. Ciki volt így hazamenni, kitaláltuk, ha faleveleket rágunk, elmegy szagunk.
-----
Ez volt a gyerekkorom. Meghatározó élmények, amely valahol adott egy alapot, egy értékrendet. Ezek voltak a lepcsis korszakaim. A finom ízek, illatok, barátságok. Ezeket az ember soha elnem felejti. Érdemes néha visszaemlékezni. Szívünk megtelik egy különös melegséggel. 
D.M.
Hozzászólás
Megosztás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://dobaimary.blog.hu/api/trackback/id/tr1716424954
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
